Rég nem írtam. Sok minden történt és most ismét úgy érzem, ki kell írnom.
Augusztus 17én voltunk együtt 16 hónapja. Aznap szakítottunk. Ő velem. Vagyis... nem tudom. Én is fontolgattam a döntést, de végül Ő mondta ki, bár kellett hozzá, hogy kiabáljunk, illetve én kiabáljak, megsértődjünk és kellet neki a csütörtök este. Én még nem léptem volna meg. Jobb így.
Nagyon sokat adott nekem ez a kapcsolat. Sokat tanultam belőle. Kicsit talán előbbre helyeztem Őt magamnál. Ez részben az ok, hogy 16 hónap látszólagos idill egy kiabálásba, szakításba fulladjon.
Rosszul, rosszkor kezdődött az egész. Ő nem akart pasit... Vagyis nem engem. De szüksége volt rám, szeretet, önbizalom kellett neki. Nekem pedig Ő. Szerelmes voltam. És vak. Az első komoly kapcsolatom, mély víz, nem tudtam szeret-e, van-e értelme, sokat piszkált... Egyoldalúnak éreztem, megcsaltam, azt hittük túl tudunk lépni azon, ami történt, Ő nem tudott, talán én sem teljesen...
Kicsit kihasznált időnként, kicsit próbált olyanná tenni, amilyennek látni szeretne. Belementem. Hiba volt. Feladtam önmagam érte, feladtam a saját énem, egy olyan énért, amilyet ő szeretne. De ez így nem működött, nem működik
Ez volt talán az utolsó olyan pillanat, amikor még normálisan meg lehetett ezt lépni. Később nem mosollyal váltunk volna el.
Voltak terveink, közös tervek. Mindent újra kell gondolni. Augusztus 20án ismét külön. Tavaly megígértem neki, hogy vele fogom nézni a tűzijátékot. Hát most is egyedül kellett megnéznie.
OKJ... igen, egyetemre, fősulira nem vettek fel. Így web-programozó leszek estin. Jövő hét pénteken már be is kell mennem.
A hétvégét pedig egyik legjobb barátom, inkább a legjobb barátommal töltöm. Sokat segít nekem, hogy mindig mellettem áll. Köszönöm!
És ezek után az izomlázról, munkáról (Tesco pénztár, túrakísérés), Úrkútról hazagyaloglásról már ne is beszéljünk.
Augusztus 17én voltunk együtt 16 hónapja. Aznap szakítottunk. Ő velem. Vagyis... nem tudom. Én is fontolgattam a döntést, de végül Ő mondta ki, bár kellett hozzá, hogy kiabáljunk, illetve én kiabáljak, megsértődjünk és kellet neki a csütörtök este. Én még nem léptem volna meg. Jobb így.
Nagyon sokat adott nekem ez a kapcsolat. Sokat tanultam belőle. Kicsit talán előbbre helyeztem Őt magamnál. Ez részben az ok, hogy 16 hónap látszólagos idill egy kiabálásba, szakításba fulladjon.
Rosszul, rosszkor kezdődött az egész. Ő nem akart pasit... Vagyis nem engem. De szüksége volt rám, szeretet, önbizalom kellett neki. Nekem pedig Ő. Szerelmes voltam. És vak. Az első komoly kapcsolatom, mély víz, nem tudtam szeret-e, van-e értelme, sokat piszkált... Egyoldalúnak éreztem, megcsaltam, azt hittük túl tudunk lépni azon, ami történt, Ő nem tudott, talán én sem teljesen...
Kicsit kihasznált időnként, kicsit próbált olyanná tenni, amilyennek látni szeretne. Belementem. Hiba volt. Feladtam önmagam érte, feladtam a saját énem, egy olyan énért, amilyet ő szeretne. De ez így nem működött, nem működik
Ez volt talán az utolsó olyan pillanat, amikor még normálisan meg lehetett ezt lépni. Később nem mosollyal váltunk volna el.
Voltak terveink, közös tervek. Mindent újra kell gondolni. Augusztus 20án ismét külön. Tavaly megígértem neki, hogy vele fogom nézni a tűzijátékot. Hát most is egyedül kellett megnéznie.
OKJ... igen, egyetemre, fősulira nem vettek fel. Így web-programozó leszek estin. Jövő hét pénteken már be is kell mennem.
A hétvégét pedig egyik legjobb barátom, inkább a legjobb barátommal töltöm. Sokat segít nekem, hogy mindig mellettem áll. Köszönöm!
És ezek után az izomlázról, munkáról (Tesco pénztár, túrakísérés), Úrkútról hazagyaloglásról már ne is beszéljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése