Nem tudom elflejteni, amit, amiket tettem. De megbántam már rég minden hülyeségem. Utálom ilyenkor magam... Bár azt hittem, ezen - a "fizikai megcsaláson" - már túltettük magunkat, vagy legalább én. Kiderült hogy valójában egyikőnk sem... Mindig szóba kerül, mindig mérgez, mindig ott lebeg a levegőben, nem lehet szemet húyni... Megtörtént. Bánom. Nem kellett volna, semmi értelme nem volt.
Ökölben a gyomrom, utálom magam, mint még szinte soha. Nem vagyok depressziós, nem fogom vagdalni az ereimet, nem fogok ugrani. De... Nélküle nem tudok létezni. Már nem. Kell, mert szeretem. A másik az nem jelentett és most sem jelent semmit. Tudom, most újra felszakítom a sebeket... De muszáj kiírnom magamból... Nem bírom. Mindig magam alatt vágom a fát. Lassan megszokom. Csak magamall cseszek ki mindig. Mégsem tanultam az eddigiekből... A bizalom fontos dolog, ha elveszett nehéz visszanyerni. Nem érte meg eljátszani Ő bizalmát. Rosszul vagyok, undorodom saját magamtól, ha csak arra gondolok mit tettem, vagy azelőtt miket. Hogy nézzek ezek után bárki szemébe? Hiába ígérgetek, tudom hogy nem hiszi el senki. Tudom, aki egyszer hazudott, egyszer megtette, az lehet, hogy többször is meg fogja. De megpróbálhatjuk... Kell még egy esély, kaptam is... Nem fogok visszaélni vele. Ígérem Neked. Fontos vagy. Csak erre akkor jöttem rá, mikor már késő volt. De már tudom. Nem akarlak elveszíteni. Ne hagyj itt, nem kell hogy vége legyen.
Ökölben a gyomrom, utálom magam, mint még szinte soha. Nem vagyok depressziós, nem fogom vagdalni az ereimet, nem fogok ugrani. De... Nélküle nem tudok létezni. Már nem. Kell, mert szeretem. A másik az nem jelentett és most sem jelent semmit. Tudom, most újra felszakítom a sebeket... De muszáj kiírnom magamból... Nem bírom. Mindig magam alatt vágom a fát. Lassan megszokom. Csak magamall cseszek ki mindig. Mégsem tanultam az eddigiekből... A bizalom fontos dolog, ha elveszett nehéz visszanyerni. Nem érte meg eljátszani Ő bizalmát. Rosszul vagyok, undorodom saját magamtól, ha csak arra gondolok mit tettem, vagy azelőtt miket. Hogy nézzek ezek után bárki szemébe? Hiába ígérgetek, tudom hogy nem hiszi el senki. Tudom, aki egyszer hazudott, egyszer megtette, az lehet, hogy többször is meg fogja. De megpróbálhatjuk... Kell még egy esély, kaptam is... Nem fogok visszaélni vele. Ígérem Neked. Fontos vagy. Csak erre akkor jöttem rá, mikor már késő volt. De már tudom. Nem akarlak elveszíteni. Ne hagyj itt, nem kell hogy vége legyen.
A tegnap pedig... Részben ezekkel a gondolatokal küszködtem. Mégis inkább a haverokkal közös - számomra többnyire ingyenes... - ivászat helyett Vele töltöttem a délutánt. Jó volt. Bár a hangkártya még mindig nem müxik XD. Volt pár gonosz poénom... Öhm, bocsánatot kérek érte, ismét. Van, amin tényleg nem kéne poénkodni.
Tudom, hogy igazából nem veszünk össze a haverokkal ilyesmin... Legalábbis nem lesz belőle cirkusz. Mármint, hogy helyettük Őt választottam.
Az járt a fejemben, 18:35kor megy a busz. A nagy ló....t... 25kor. Oké. De ment egy 18:56kor. Csak persze, nem Szentgálra... Amíg erre a buszra vártam elment úgy 6 szál... 20 perc alatt... Aztán Herenden le, nézem a menetrendet fél óra a kövi buszig... Hazagyalogoltam. Jólesett. Gondolataimba merülten, pár km séta. Anyám meg már tíz percenként hivogatott h mikor érek haza... Nah, pfff... Aztán hazaértem, antiszociálisabban, mint valaha (Miért is??). Ettem, fürödtem oszt durmoltam. Persze az smst megin csak reggel vettem észre. Szerintem mára ennyi. Jah igen a mai napon várhatóan nem fog történni semmi érdemleges... Ugyanis tanulni fogok egész nap. Hurrá.
Fájdalmas búcsút veszek mindekitől... Sziasztok, legyetek jók/rosszak. Kinek melyik tetszik. Pás
(Köszönöm a számokat... Jó volt hallgatni miközben hazafelé sétáltam :P)
