A naditábor életem talán legmeghatározóbb élménye, segített megtalálnom önmagam, rájönni, mit hibáztam és megérteni másokat, önmagam; és persze ebben sokat segítettél Te is... Ahogy tudok, megyek tanfóra.
Tudom, mondtam lelépünk a jövő héten, vagyis még vasárnap. Ezen sokat agyaltam és arra jutottam, maradok... Az én hibám. Annyiszor hazudtam, már megrendült bennem a bizalom. Ezt eddig nem nagyon tudta rólam senki. A gteljesítménykényszer, a megfelelni akarás, a menekülés, a konfliktusok kerülése, mindre jó a hazugság. Csak nem hosszú távon. Abban az egy hétben erre is ráébredtem. Féltem, hazugsággal védekeztem, a valóság ellen...
Már nem teszem. Ez a hét jó alkalom lesz bizonyítani, hogy megváltoztam. Nem azért teszem, mert nem lennék inkább veled, nem dolgoznék inkább, hanem, mert ez jó alkalom a kedélyek lenyugtatására, egymás megértésére és bizonyítani... Menekülés helyett szembe kell nézni a félelmekkel.
Szeretlek és köszönöm, hogy kezelsz, utaztatsz, hogy vagy, hogy szeretsz. Kérlek értsd meg, miért nem "szököm el"...
Ennyit mára, viszlát a kövi bejegyzésben!
