Költözés...

Nem, nem én költözöm, hanem a blogom. Pontosabban ezen az oldalon találjátok majd a bejegyzéseim, illetve már akad egy-két bejegyzés. Amúgy az oldal WordPress motort használ és vár még rá némi finomítás, de mostanában nem valószínű, hogy kész lesz.
Szóval akit további bejegyzések is érdekelnek az katt. Na pá!

délelőtti gondolatébresztés

Csak állok és látom ahogy izzik a parázs a piros Multi végén, mélyen leszívom a füstöt, hallom, ahogy serceg a papír, majd lassan kifújom...

Elgondolkozom...

Most minden jól alakul...

Most minden jó irányba halad. Találtam munkát, bár még részt kell majd vennem egy képzésen... Az OKJés képzés is beindul jövő héttől. Pesten pedig van élet és számtalan lehetőség, úgyhogy unatkozni nem fogok, az biztos.

Összefutottam rég nem látott ismerősökkel, sok új arcot ismertem meg és... ki tudja, mi jó történhet még.

A sok buszozást még szokni kell, de ez a legkisebb gond. Most végre jól érzem magam. Elkezdtem edzeni, hogy kicsit formába hozzam magam. Odafigyelek a testre, amiben vagyok és a lelkemre ami ebben a "gépezetben" kapott helyet.

Csak egy gond van... Vége a nyárnak és itt a hűvös, borús ősz...

Kezdődik valami új, végetért valami régi

Rég nem írtam. Sok minden történt és most ismét úgy érzem, ki kell írnom.

Augusztus 17én voltunk együtt 16 hónapja. Aznap szakítottunk. Ő velem. Vagyis... nem tudom. Én is fontolgattam a döntést, de végül Ő mondta ki, bár kellett hozzá, hogy kiabáljunk, illetve én kiabáljak, megsértődjünk és kellet neki a csütörtök este. Én még nem léptem volna meg. Jobb így.

Nagyon sokat adott nekem ez a kapcsolat. Sokat tanultam belőle. Kicsit talán előbbre helyeztem Őt magamnál. Ez részben az ok, hogy 16 hónap látszólagos idill egy kiabálásba, szakításba fulladjon.

Rosszul, rosszkor kezdődött az egész. Ő nem akart pasit... Vagyis nem engem. De szüksége volt rám, szeretet, önbizalom kellett neki. Nekem pedig Ő. Szerelmes voltam. És vak. Az első komoly kapcsolatom, mély víz, nem tudtam szeret-e, van-e értelme, sokat piszkált... Egyoldalúnak éreztem, megcsaltam, azt hittük túl tudunk lépni azon, ami történt, Ő nem tudott, talán én sem teljesen...
Kicsit kihasznált időnként, kicsit próbált olyanná tenni, amilyennek látni szeretne. Belementem. Hiba volt. Feladtam önmagam érte, feladtam a saját énem, egy olyan énért, amilyet ő szeretne. De ez így nem működött, nem működik

Ez volt talán az utolsó olyan pillanat, amikor még normálisan meg lehetett ezt lépni. Később nem mosollyal váltunk volna el.

Voltak terveink, közös tervek. Mindent újra kell gondolni. Augusztus 20án ismét külön. Tavaly megígértem neki, hogy vele fogom nézni a tűzijátékot. Hát most is egyedül kellett megnéznie.

OKJ... igen, egyetemre, fősulira nem vettek fel. Így web-programozó leszek estin. Jövő hét pénteken már be is kell mennem.
A hétvégét pedig egyik legjobb barátom, inkább a legjobb barátommal töltöm. Sokat segít nekem, hogy mindig mellettem áll. Köszönöm!

És ezek után az izomlázról, munkáról (Tesco pénztár, túrakísérés), Úrkútról hazagyaloglásról már ne is beszéljünk.

annyi minden...

Lassan egy hónapja nem írtam... Annyi minden történt. Sokminden változott, sok dolog gyűlt, amit jó lenne kiírni. Azt sem tudom hol kezdjem.

Először is, mondjuk úgy, változnak a táplálkozási szokásaim... Szóval, akit érdekel utánaolvashat, félreértés ne essék, nem fanatikus állatvédő csoportokhoz csatlakoztam, vagy ilyesmi. A lényeg, november 9e óta nem eszem húst, illetve állati eredetű termékeket. Ez van. Mindenkinek magának kel eldöntenie, mit érez jónak, én is úgy teszek.

A német írásbeli éretségin elért 94%omnak nagyon örülök, talán túl is telsetítettem a saját elvárásaimon... A szóbeli miatt pöppet izguluk, de menni fog, remélem...

A legfontosabb, kedden leszek együtt hét hónapja Imádott Szerelmemmel! Köszönöm, hogy vagy nekem!

Egyébkén, mint írtam plörkön, az ember csak úgy élhet (közel) tökéletes életet, ha bevállalja önmagát. Bevállalja azt, ami ő és úgy él, abban hisz, az köti le, amiben ő önmagt találja meg, ami segít megvalósítania önmagát. Engem sem érdekel már, hogy mások furán néznek rám. Elkezdtem egy kicsit spirutálisabban megélni az életem. Bár ilyen irányú élményeimről igazán senkivel sem beszélek, legalábbis arról amiről nem lehet... , mégis sokan (főleg a hülye osztálytársaim... - nem mind az... - ) képtelenek felnőttként viselkedni. Ez nem azt jelenti, hogy mert másképp látják a dolgokat, nekem jogom van hülyézni őket, a lényeg, hogy nekik sincs joguk! ahogy ezt én sem teszem. Az, hogy a mala miatt és újabban a vegetarianizmus miatt "zaklatnak", leginkább gyerekes viselkedés, így hidegen hagy, azt mondanak amit akarnak, végülis. Szóval jó lenne, ha nem rajtam lovagolnának folyton, ahelyett, hogy némi önkritikát gyakorolnának néha. Nem ártana néha normálisan viselkedni és kommunikálni a másikkal, nem csak akkor, ha szükségünk van a másikra, hanem általában is. Tudom ezt most visszahallom majd megint... Pont érdekel... Csak azt bizonyítják, hogy igazam volt.

több mint fél év

A sok teendő, érettségire készülés stb mellett a legfontosabb, hogy én és Ő immár 6 hónapja és 2 napja vagyunk együtt... Ez eddig életem leghosszabb kapcsolata Köszönöm!

ősz.. vagy tél?

A kedvenc évszakom minden figyelmeztetés nélkül eltűnt... :(