Jepp. Nemsokára vége a nyáriszünetnek. Úgy ám... Nincs több Háváj, dizsi, napszemcsi; 29 nap és újra itt a suli. Ám addig is élvezzük a nyarat, menjünk Balatonpartra, együnk lángost, nézzünk naplementét, ébredjünk arra, hogy még "szabadok" vagyunk, még nem kell pedálozni, még nem kell álmatlanságtól szenvedni, hogy "uristen, vajon meglesz-e? felvesznek-e?" ésatöbbi...
Mindeközben várom is. Várom, főleg a magyarórákat, ami fura, azelőtt nem szerettem annyira, vagy nemtom... Hiányoznak a haverok, a bandázások suli után, a poénáradatok, a "néhatöbbnyireegész" jófej tanárok.
Érettségi, osztályozóvizsga:
De idén más is lesz... Jön az érettségi, bezony, kiderül, érettek vagyunk-e...
Mindemellett annyi mindent el kéne még intézni, dolgozni, pénzt keresni és, - ami (számomra) a legfontosabbak közt van, - Veled tölteni minél több időt...
Ott lebeg még az a bizonyos osztályozóvizsga is... Nem részletezném, hány szabályt sért iskolánk ezzel, az érettségivel és sokminden mással kapcsolatban, ami szerintem elég szánalmas. Bár nem mindig van kedvem, de készülök a németre, végülis ez lesz az évvégi jegyem.
Továbbtanulással kapcs:
Tudom, hogy nincs kiemelkedő szervezőkészségem, de fejleszthető. Szóval a szóciális munka, diáksegítés és a média iránt érdeklődöm leginkább, szóval bölcsész kar biztos... Hogy hol az kérdéses, de Pest és Fehérvár a legszimpibb, ill annak környéke. Úgy érzem szeretnék emberekkel foglalkozni, segíteni, tanácsot adni, segítséget nyújtani az elmaradott országokban élő árváknak, gyermekeknek, bárkinek. Ezt érzem fontosnak, tenni másokért, akárhogy...
Szóval élvezzük a nyárból hátralevő 29 napot és közben lehetőleg töltsük hasznosan (legalább néha) az időt.
Sziasztok!
