Szombat délelőtt, - egy kisebb apámmal való összekoccanás után - útba igazítottam 3 nyelven, majd hátamon gitárral, vállamon az uniszex tatyómmal buszra szálltam. Júliámmal lelátogattunk ugyanis Balatonedericsre. Hihetetlen nyugodt, békés település. Beleszerettem a tájba, az utcákba, a házakba (felujított parasztházak, tornáccal, vagy anélkül) a szőlőtőkékbe, az emberekbe. Olyan hely ez, ahova az ember szivesen menekül a szmog, a betondzsungel elől. Bár magam se' volnék városi... Ez teljesen más, ott a Balaton, a hegyek.
Minden (nagyjából) úgy alakult, ahogy arra számítottam, sőt annál is jobban. Megettünk kábé egy tonna süteményt, finom pörköltet, - ami lehet nem tett jót szegény gyomromnak, - némi alkohollal lefolytva. A jó hangulat, a kaja, a pia, minden adott volt, hogy jól érezzük magunkat. Ezt is tettük. Buli után is...
Vasárnap dupla szülinap ünnepésére került sor. Hivatalosan mindkettő szerdán volt, illetve lesz. Mi szerdán ünnepeljük Júliám 17+2edik születésnapját... Szóval sütemény ismét sütemény hátán, majd a tegnapi buli második felvonása. Tárcsán sült hús, saláta. A "szakácsok" elismerést érdemelnek. 3kor pedig (sajnos) le kellett lépni, hogy hazajussak.
A vártnál kevesebb volt otthon a cirkusz, aminek örülök, hisz akkor is szokott lenni, hha épp nincs rá ok. Összességében hihetetlen jó volt, jól éreztem magam veled, édesapáddal, öcsiddel.
Ezt a bejegyzést neked ajánlom: Júliám.
