annyi minden...

Lassan egy hónapja nem írtam... Annyi minden történt. Sokminden változott, sok dolog gyűlt, amit jó lenne kiírni. Azt sem tudom hol kezdjem.

Először is, mondjuk úgy, változnak a táplálkozási szokásaim... Szóval, akit érdekel utánaolvashat, félreértés ne essék, nem fanatikus állatvédő csoportokhoz csatlakoztam, vagy ilyesmi. A lényeg, november 9e óta nem eszem húst, illetve állati eredetű termékeket. Ez van. Mindenkinek magának kel eldöntenie, mit érez jónak, én is úgy teszek.

A német írásbeli éretségin elért 94%omnak nagyon örülök, talán túl is telsetítettem a saját elvárásaimon... A szóbeli miatt pöppet izguluk, de menni fog, remélem...

A legfontosabb, kedden leszek együtt hét hónapja Imádott Szerelmemmel! Köszönöm, hogy vagy nekem!

Egyébkén, mint írtam plörkön, az ember csak úgy élhet (közel) tökéletes életet, ha bevállalja önmagát. Bevállalja azt, ami ő és úgy él, abban hisz, az köti le, amiben ő önmagt találja meg, ami segít megvalósítania önmagát. Engem sem érdekel már, hogy mások furán néznek rám. Elkezdtem egy kicsit spirutálisabban megélni az életem. Bár ilyen irányú élményeimről igazán senkivel sem beszélek, legalábbis arról amiről nem lehet... , mégis sokan (főleg a hülye osztálytársaim... - nem mind az... - ) képtelenek felnőttként viselkedni. Ez nem azt jelenti, hogy mert másképp látják a dolgokat, nekem jogom van hülyézni őket, a lényeg, hogy nekik sincs joguk! ahogy ezt én sem teszem. Az, hogy a mala miatt és újabban a vegetarianizmus miatt "zaklatnak", leginkább gyerekes viselkedés, így hidegen hagy, azt mondanak amit akarnak, végülis. Szóval jó lenne, ha nem rajtam lovagolnának folyton, ahelyett, hogy némi önkritikát gyakorolnának néha. Nem ártana néha normálisan viselkedni és kommunikálni a másikkal, nem csak akkor, ha szükségünk van a másikra, hanem általában is. Tudom ezt most visszahallom majd megint... Pont érdekel... Csak azt bizonyítják, hogy igazam volt.

több mint fél év

A sok teendő, érettségire készülés stb mellett a legfontosabb, hogy én és Ő immár 6 hónapja és 2 napja vagyunk együtt... Ez eddig életem leghosszabb kapcsolata Köszönöm!

ősz.. vagy tél?

A kedvenc évszakom minden figyelmeztetés nélkül eltűnt... :(

Lassan itt van...

Elég rég blogoltam utoljára...

Szóval a nyár összességében az életem egyik, ha nem az eddigi legjobb nyara. Ráadásul a kapcsolataim is rendeződni látszának, családon belül és kívül... Volt munka is, sszórakozás, osztályozóra készülés (ami négyes lett, mint kiderült tegnap), strand, tábor, koncertek... Minden volt, ami kellett, és a legjobb az egészben , hogy mindez részegedés és cigi nélkül... Szóval, józanul is jól éreztem magam! Ahhoz képest milyen bulikon vagyunk túl... és milyenek lehettek, amiken nem is voltam, furcsamód egyáltalán nem hiányzik, szerentem ez így jó...

Lassan itt a szeptember... és az utolsó évem, az ötödik. lezs érettségi, nyelvvizsga, kettő is, meg sok tanulás. És persze nyíltnapok, érettségi nyíétnap stb... Mozgalmas év lesz, akik túl vannak rajt, azt mondják életük egyik legjobb, legszebb éve volt... legyen úgy!

Szóval hajrázunk... Lesz pár álmatlan éjszakánk, tanulunk megállás nélkül és elérjük, hogy oda vegyenek fel, ahova igazán menni szeretnénk...

Jah, semmi... csak gondoltam így 10 fele bejegyzek vmit...

Jepp. Nemsokára vége a nyáriszünetnek. Úgy ám... Nincs több Háváj, dizsi, napszemcsi; 29 nap és újra itt a suli. Ám addig is élvezzük a nyarat, menjünk Balatonpartra, együnk lángost, nézzünk naplementét, ébredjünk arra, hogy még "szabadok" vagyunk, még nem kell pedálozni, még nem kell álmatlanságtól szenvedni, hogy "uristen, vajon meglesz-e? felvesznek-e?" ésatöbbi...

Mindeközben várom is. Várom, főleg a magyarórákat, ami fura, azelőtt nem szerettem annyira, vagy nemtom... Hiányoznak a haverok, a bandázások suli után, a poénáradatok, a "néhatöbbnyireegész" jófej tanárok.

Érettségi, osztályozóvizsga:

De idén más is lesz... Jön az érettségi, bezony, kiderül, érettek vagyunk-e...

Mindemellett annyi mindent el kéne még intézni, dolgozni, pénzt keresni és, - ami (számomra) a legfontosabbak közt van, - Veled tölteni minél több időt...

Ott lebeg még az a bizonyos osztályozóvizsga is... Nem részletezném, hány szabályt sért iskolánk ezzel, az érettségivel és sokminden mással kapcsolatban, ami szerintem elég szánalmas. Bár nem mindig van kedvem, de készülök a németre, végülis ez lesz az évvégi jegyem.

Továbbtanulással kapcs:

Tudom, hogy nincs kiemelkedő szervezőkészségem, de fejleszthető. Szóval a szóciális munka, diáksegítés és a média iránt érdeklődöm leginkább, szóval bölcsész kar biztos... Hogy hol az kérdéses, de Pest és Fehérvár a legszimpibb, ill annak környéke. Úgy érzem szeretnék emberekkel foglalkozni, segíteni, tanácsot adni, segítséget nyújtani az elmaradott országokban élő árváknak, gyermekeknek, bárkinek. Ezt érzem fontosnak, tenni másokért, akárhogy...

Szóval élvezzük a nyárból hátralevő 29 napot és közben lehetőleg töltsük hasznosan (legalább néha) az időt.

Sziasztok!

Elmélkedvén...

Vannak pillanatok, mikor nem értem miért úgy teszem a dolgokat, ahogy, vagy már haragszom is emiatt magamra... Most is. Bár tudom, az én hibám, én tehetek róla, én rontottam el... Csak tudnám miért nem lehet engem is néha felnőttként kezelni, nem azzal, hogy alkoholizálunk stb... Egyszer nem ültünk le és beszélgettünk úgy, és arról, ahogy azt én szerettem volna. Mellesleg azt sem értem, miért én vok önző, ha ő ad/vesz vmit, majd azt állítja, hogy én könyörögtem érte... már bocs.

Tudom nekem is vannak hülye pillanataim, tudom szörnyű, de mindig mindent hagyok az utolsó pillanatra, szervezőkészségem pedig nem nagyon van, de az legalább fejleszthető. Nem fogok hazudni ezután soha, senkinek!! Ennyi ember előtt megígérem... A hazugságaimmal menekültem, futottam, a valóság, és saját magam elől, a félelmeim elől; és mert nem akartam másoknak azt mondani, amit nem akartam hallani. Ennek vége! Elcsesztem, rengetg embert bántottam meg, olyanokat is akiket szerettem. Szörnyű érzés... De nem hagyja el több hazugság ezt a szájat. Meguntam futni, a következmények, a felelősség elől.

Felvállalom önmagam! Ezentúl az leszek, aki valójában vagyok, nem az akinek a környezetem, az elvárások, a család, a barátok, a haverok látni akarnak. Nem érdekel, ha azt mondják "nem vagy normális", csak önmagam vagyok... Ennyi.

Sokszor ütköztem, ha épp önmagam, épp őszinte akartam lenni. Kevesen értettek, még kevesebben akartak segíteni. De mostantól kimondom, amit gondolok, akkor is, ha pár embernek rosszu fog esni... Amit ők tettek, mondtak, az nekem esett rosszul. Röviden ennyi...

Talán nem is tartozik másokra... De kiírtam magamból és ha nem tetszik, ne olvasd! Aki pedig olvassa, annak örülök, és jó érzés, hogy érdeklik a gondolataim...

Ennyit mára. Sziasztok!!

Előző részek tartalmából...

Elég rég írtam utoljára, itt az ideje egy új blogbejegyzésnek.

A naditábor életem talán legmeghatározóbb élménye, segített megtalálnom önmagam, rájönni, mit hibáztam és megérteni másokat, önmagam; és persze ebben sokat segítettél Te is... Ahogy tudok, megyek tanfóra.

Tudom, mondtam lelépünk a jövő héten, vagyis még vasárnap. Ezen sokat agyaltam és arra jutottam, maradok... Az én hibám. Annyiszor hazudtam, már megrendült bennem a bizalom. Ezt eddig nem nagyon tudta rólam senki. A gteljesítménykényszer, a megfelelni akarás, a menekülés, a konfliktusok kerülése, mindre jó a hazugság. Csak nem hosszú távon. Abban az egy hétben erre is ráébredtem. Féltem, hazugsággal védekeztem, a valóság ellen...

Már nem teszem. Ez a hét jó alkalom lesz bizonyítani, hogy megváltoztam. Nem azért teszem, mert nem lennék inkább veled, nem dolgoznék inkább, hanem, mert ez jó alkalom a kedélyek lenyugtatására, egymás megértésére és bizonyítani... Menekülés helyett szembe kell nézni a félelmekkel.

Szeretlek és köszönöm, hogy kezelsz, utaztatsz, hogy vagy, hogy szeretsz. Kérlek értsd meg, miért nem "szököm el"...

Ennyit mára, viszlát a kövi bejegyzésben!

De jó is lesz...

RÖVIDEN:

• Júlia itt
• én Balatonedericsen
• ma fesztiváljegy megvétele
• vasárnap ingyenfuvar nadis táborba
• szerdáig tábor
• csövezés Debrecenben
• Hegyalja
• szombaton újra itthon

Hát...

Ez a nyár.... Végre nem egyedül töltöm programok nélkül a nyarat, hanem valakivel, akit szertek. Unalom, otthoni robot és családi nyaralás helyett fesztivál, közös programok, Szigliget, Ederics, és persze munka... végre(!).

Holnap lesz végre próba, ami már érett egy ideje... Igaz, úgy néz ki, hogy csak 3man leszünk, de legalább lesz. Jah és megkapom kölcsön a basszert egy hétre. Régi vágyam basszeron játszani és erre most lehetőségem lesz.

Mindenki álarcot visel... Aki nem, az sebezhető. Mindenkinek kell egy maszk, hogy ne lássák, hogy gondjaid vannak. Ezt mindenki másképp éli át. Van, aki vadállatként viselkedik, leplezve gondjait, van, aki a gondjait magába folytja, nehogy meglássák, megtudják, majd ha senki sem látja... Csak azok előtt vesszük le maszkunk, akiket szeretünk, akikben bízunk.

Nekem szükségem van néha arra, hogy a felgyülemlett érzéseimet almondjam valakinek... Szüleimmel meg lehet beszélni egy-két dolgot, de van, amit sajna nem és ezekről inkább hallgatok előttük. Nekem mindennél jobban szükségem van valakire, aki lélekben is mellettem áll... aki megért, elfogad és akivel beszélhetek mindenről, tabuk nélkül. Ez vagy te, aki mellett önmagam vagyok, aki önbizalmat ad és nem mellesleg értelmet is az életemnek...

Hétvége... Veled...

Szombat délelőtt, - egy kisebb apámmal való összekoccanás után - útba igazítottam 3 nyelven, majd hátamon gitárral, vállamon az uniszex tatyómmal buszra szálltam. Júliámmal lelátogattunk ugyanis Balatonedericsre. Hihetetlen nyugodt, békés település. Beleszerettem a tájba, az utcákba, a házakba (felujított parasztházak, tornáccal, vagy anélkül) a szőlőtőkékbe, az emberekbe. Olyan hely ez, ahova az ember szivesen menekül a szmog, a betondzsungel elől. Bár magam se' volnék városi... Ez teljesen más, ott a Balaton, a hegyek.

Minden (nagyjából) úgy alakult, ahogy arra számítottam, sőt annál is jobban. Megettünk kábé egy tonna süteményt, finom pörköltet, - ami lehet nem tett jót szegény gyomromnak, - némi alkohollal lefolytva. A jó hangulat, a kaja, a pia, minden adott volt, hogy jól érezzük magunkat. Ezt is tettük. Buli után is...

Vasárnap dupla szülinap ünnepésére került sor. Hivatalosan mindkettő szerdán volt, illetve lesz. Mi szerdán ünnepeljük Júliám 17+2edik születésnapját... Szóval sütemény ismét sütemény hátán, majd a tegnapi buli második felvonása. Tárcsán sült hús, saláta. A "szakácsok" elismerést érdemelnek. 3kor pedig (sajnos) le kellett lépni, hogy hazajussak.

A vártnál kevesebb volt otthon a cirkusz, aminek örülök, hisz akkor is szokott lenni, hha épp nincs rá ok. Összességében hihetetlen jó volt, jól éreztem magam veled, édesapáddal, öcsiddel.

Ezt a bejegyzést neked ajánlom: Júliám.

Jó kis nyár lesz ez

Minden jól alakul, legalábbis ahoz képest amire számítottam. A bizonyítvány jobb lett, mint amit vártam, ami azért nagy dolog :D

A mai nappal kezdetét veszi a szabad élet élvezete, a féktelenség, a bulik, koncertek és remélhetőleg végre a banda is működőképes állapotba kerül.

A mai nap érdekes lesz. Bár én kevésbé ideg

eskedem, mint Ő. Elvégre mágis én leszek az új fiú. Jó kis nap lesz ez, szerintem.

A nyár további része még sokmindent hozhat. Egy biztos, lesz közös fesztiválozás, ha nem is Hegyalja, de valami lesz :P úgy néz ki munka is akad a nyárra, nekiállhatok gyújteni :D

Összességében életem egyik legjobb nyara kezdődött most el, - tegnap óta hivatalosan is - úgyhogy belevetem magam a summertimeba.

---- Igen a hétvégén nem lesz túl jó idő, de ez minket nem akadályozhat meg ezen a két napon minket abban, hogy jól érezzük magunkat----

Mindenkinek élményekben gazdag, kellemes nyarat!!! Sziasztok!

Mit is mondhatnék...

Akkor előlről... Már napok óta nem tudtam írni és így sokminden gyűlt fel...

Kezdjük hatodikával, szombattal; végre volt egy jó hétvégém, amit Veled tölthettem. Gyűjtöttünk balatonvizet, ettünk lángost, boroztunk, jah és megvolt a 4 kezelés. Tudom, hogy sokan nem hisznek az ilyesmiben, de segített a nadi és köszönöm...

Majd az idillt a vasárnap délután szakítja meg, valamint a tudat, hogy kövi nap matek tézé... az utolsó az évben, nem kéne elcseszni... (azért sikerült elcsesznem) Persze 31 óra nyugalom után újra lehet hallgatni a szüleimet, ami nagy öröm, mit ne mondjak. Mondanom sem kell, hogy nem tanultam egy szót sem, ez mondjuk nem miattuk volt, csak szimplán tettem rá magasról.

Szavazni sem voltam, bár nem hinném, hogy az én szavazatomon múlott volna...

Szóval tegnap megírtam a matekot, előre láthatóan nem lesz sok ív a jegyben, amit ráír a tanárnő... Viszont délután ismét Veled lehettem, ha csak arra a pár órára is. A kedvenc kendőm nálad van, vigyázz rá! :D

Nem szeretem az ilyet... Megint felgyűlt bennem a feszültség, megint görcsöl a gyomrom... Nem szeretnék én is gyomorfekélyt :S mint apának volt... A dohányzás is növelheti az esélyét. Nem tudom miért agyalok ilyemin, egszséges vagyok és kész, valamiben meg úgyis meg kell halni.

Ez a hét úgy lesz szar ahogy van... Nincs kedvem hozzá.

Hiányzol! Gyógyulj meg mihamarabb!

Betegen...

Ma nagyon szarul vagyok, még a lencsét sem merem így hordani... Tegnap még jól (inkább jobban) voltam. A délután tökéletesen sikerült, remélem nem csak én érzem így. Anyám ismét tökéletesen időzitette a hívását... De ez most mellékes. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz s ez az ami fontos...

Viszont a tegnap délelőtt az idegölő volt... Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok aggresszív, nem vertem meg, nem is ütöttem még meg senkit... Nem tudom mit élveznek eggyesek azon, ha valaki olyat cseszegetnek, akiről tudják, hogy nem üt vissza... A kutya is tűri egy darabig, ha cseszegetik, ha farkán állnak, de aztán megharap... Jó lenne ha egyesek nem csak papíron lennének nagykorúak, hanem fejben is. A sok ugyanolyan hülye meg röhög rajt és csatlakozik hozzájuk, ez csak olyan mint a tétlen tömeg, azt teszi, amit a többiek. Amiket egyesek művelnek az max 12 évesen volt vicces utoljára... Csak valakinek még mindig ott tart az agya, mint akkor...

De végre van valaki, aki jobban ismer mindenkinél, akinek elmondhatom a titkaim is akár, és aki szeret, tom pasiból vagyok, lehetnék kevésbé nyálas... de nem akarok.

Szerdán megyünk hangversenyre, amúgy is szeretek ilyesmire járni... Várom. Úgy érzem másról nem írnék, mert kevésbé publikus, úgyhogy sziasztok!!!

A testem a váram, túl szép is lenne, hogyha azt érezném egyszer, hogy boldog vagyok benne.

Szóval az utolsó bejegyzés óta eltelt egy hét, ami alatt elég sok dolog történt... A szombatom például "szülőgyilkosra" sikerült, ami akkor tudtosult bennem, mikor már pályaudvaron vártam apámat remegő kézzel és 2 szál cigit másfél perc alatt szívtam el idegességemben... Mellesleg hajnali negyed egykor történt mindez.

Szóval ismét sikerült megmutatnom, hogy nem hogy egyre érettebben viselkednék, inkább egyre hülyülök... Paff.

A hét elej elmardt magyarórákkal indult, mivel a anár elutazott egy hétre, nem mondom, hogy mi nem szivesen lettünk volna a helyében.

Csütörtökön találkoztam Vele. Megtudtam, mennyire útálja a szelet, vagy ha rágó van a szájában miközben...

Ismét elégedetlen vagyok magammal, több szempontból is. Egyrészt, mert néha nagy tahó vagyok, másrészt a tanulmányi eredményeim enyhén szólva is gyengék, legalábbis magamhoz képest.... Ezen idén már sokat lehet változtatni, talán annyit, hogy matekból ne legyen bukás.

A sulival kapcsolatban még annyi, hogy egy darabig eltűröm, hogyha cseszegetnek, de csak egy darabig, lassan el fog szakadni az a bizonyos cérna...

A próbánk ismét elmaradt. Amióta a banda létezik egy teljes felállású próba nem volt, sőt egyetlen egy igazi volt eddig, azon is csak hárman voltunk. Most legalább mindenki gyakorolhat. Persze most is van, aki szimplán, a vizsgái miatt nem ér rá, vagy más programja van. Sebaj. Én már úgyis kerestem jobb programot mára.

Legyetek jók! Sziasztok!

Mély levegő... lenntart... kifúj... megnyugszik...

Hali mindenki. Szóval... A tegnapi nap kicsit lelombozott... De ennek meg kellett történnie. Mindkettőnknek jobb így. Jobb, mint végleg szakítani... Nem óhajtok mélyebben a témával foglalkozni... A lényeg, hogy szünetelünk.

Addig rágyújtok és elmélkedem. Kell. Sok minden van a kis fejemben... Sok kusza, össze-vissza gondolat. A suli, a zenekar, a haverok, Ő... Szóval kis nyugalom kell... Elgondolkozni mindenen, amit tettem, mondtam, gondoltam, hittem.

Ennek a két napnak egyáltalán semmi értelme nem volt... Bejöttünk, voltunk páran az osztályban. Aludtunk, hazamentünk... Akkor meg mi a bánatnak??? Nah mindegy.

Alternatív zenét fogunk játszani. Csak, hogy a közönség könnyebben meg tudja emészteni. Mondjuk metállal kezdeni kicsit necces lenne... Jövő hét szombaton próba. Várom. Érdekes lesz...
Ennyi mára szerintem... Úgyhogy sziasztok és legyetek, amilyenek lenni akartok... :P Sziasztok skacok.

Heaven Street Seven - Taposs a szívemen

Láttalak valahol,

nem voltál egyedül

Kezedet fogta egy nagylány

Tudom ő jóbarát,

igazi lelki társ

Vagy csak osztálytárs?

A gond csak az volt, hogy

te elvileg családi rapporton voltál

lenn a nagyinál

Nem vagyok paranoid,

de ha ezt is megmagyarázod,

engem soha többé nem látsz

Mit ér a régi bölcsesség,

hogy nem az számít ami történt,

csak az, hogy

ne tudjak róla semmit

Taposs a szívemen,

mert azt érdemlem én

Nem tudja senki sem,

hogy ki mennyit ér

Nem kellett túl sokat várni

a megfelelő szintű válaszlépésre

Csörög a telefon,

senki se szól bele

Tudom ez még semmit nem jelent

De tegnap a villamosról én is láttalak

Valami gyerek ölelte át a válladat,

és aztán megcsókolt -

ez biztos újfajta

kríziskezelő pszichológia

Menekülj, csak menekülj

sokáig úgysem bírod egyedül

Lelkiismeret, önutálat, alterzene, lekésett busz, tegnapi nap...

Nem tudom elflejteni, amit, amiket tettem. De megbántam már rég minden hülyeségem. Utálom ilyenkor magam... Bár azt hittem, ezen - a "fizikai megcsaláson" - már túltettük magunkat, vagy legalább én. Kiderült hogy valójában egyikőnk sem... Mindig szóba kerül, mindig mérgez, mindig ott lebeg a levegőben, nem lehet szemet húyni... Megtörtént. Bánom. Nem kellett volna, semmi értelme nem volt.
Ökölben a gyomrom, utálom magam, mint még szinte soha. Nem vagyok depressziós, nem fogom vagdalni az ereimet, nem fogok ugrani. De... Nélküle nem tudok létezni. Már nem. Kell, mert szeretem. A másik az nem jelentett és most sem jelent semmit. Tudom, most újra felszakítom a sebeket... De muszáj kiírnom magamból... Nem bírom. Mindig magam alatt vágom a fát. Lassan megszokom. Csak magamall cseszek ki mindig. Mégsem tanultam az eddigiekből... A bizalom fontos dolog, ha elveszett nehéz visszanyerni. Nem érte meg eljátszani Ő bizalmát. Rosszul vagyok, undorodom saját magamtól, ha csak arra gondolok mit tettem, vagy azelőtt miket. Hogy nézzek ezek után bárki szemébe? Hiába ígérgetek, tudom hogy nem hiszi el senki. Tudom, aki egyszer hazudott, egyszer megtette,  az lehet, hogy többször is meg fogja. De megpróbálhatjuk...  Kell még egy esély, kaptam is... Nem fogok visszaélni vele. Ígérem Neked. Fontos vagy. Csak erre akkor jöttem rá, mikor már késő volt. De már tudom. Nem akarlak elveszíteni. Ne hagyj itt, nem kell hogy vége legyen.

A tegnap pedig... Részben ezekkel a gondolatokal küszködtem. Mégis inkább a haverokkal közös - számomra többnyire ingyenes... - ivászat helyett Vele töltöttem a délutánt. Jó volt. Bár a hangkártya még mindig nem müxik XD. Volt pár gonosz poénom... Öhm, bocsánatot kérek érte, ismét. Van, amin tényleg nem kéne poénkodni.

Tudom, hogy igazából nem veszünk össze a haverokkal ilyesmin... Legalábbis nem lesz belőle cirkusz. Mármint, hogy helyettük Őt választottam.

Az járt a fejemben, 18:35kor megy a busz. A nagy ló....t... 25kor. Oké. De ment egy 18:56kor. Csak persze, nem Szentgálra... Amíg erre a buszra vártam elment úgy 6 szál... 20 perc alatt... Aztán Herenden le, nézem a menetrendet fél óra a kövi buszig... Hazagyalogoltam. Jólesett. Gondolataimba merülten, pár km séta. Anyám meg már tíz percenként hivogatott h mikor érek haza... Nah, pfff... Aztán hazaértem, antiszociálisabban, mint valaha (Miért is??). Ettem, fürödtem oszt durmoltam. Persze az smst megin csak reggel vettem észre. Szerintem mára ennyi. Jah igen a mai napon várhatóan nem fog történni semmi érdemleges... Ugyanis tanulni fogok egész nap. Hurrá.

Fájdalmas búcsút veszek mindekitől... Sziasztok, legyetek jók/rosszak. Kinek melyik tetszik. Pás

(Köszönöm a számokat... Jó volt hallgatni miközben hazafelé sétáltam :P)
 

már 17 napja és más egyéb :D

Ez a nap is... Mondjuk érdekesnek. Bár még nincs vége, XD de akkor is. A tegnap pedig lehetett volna jobb is... Erről ennyit. Pont jókor kell engem megtalálni. Én pedig megcsinálom amire kérnek, mert jó kisfiú vagyok... Többnyire. És elhanyagolom szegény gitárom. Még neve sincs. Bár ez eddig nem jutott eszembe. Majd elkeresztelem. Minkettőt. Gyakorolni kéne, sokkal többet gyakorolni. Két hét és próba... Végre. Majd ma játszom valami szépet.

A délelőtt érdekes. Ma nincs suli, érettségi szünet, hát persze hogy fél hatkor felébredek... Aztán kilencig unatkoztam. Mojszejev, a macska, rövidebb nevén Mojszi pedig az ölembe vackolta magát és úgy aludt... A kis véreb XP

Aztán elértem a buszt szépen. Előtte a kocsmában megvettem az uccsó doboz cigit... Az is piros LD, de a semminél jobb... Bár igazából inkább semmilyet se kéne vennem. Tudom, sokaknak - és többek közt magamnak is - megígértem, hogy leszokom.

Aztán elmentünk szerelmemmel "shoppingolni". Egy hely volt, ahol nem néztek minket hülyének, hogy rózsaszín webcamot szeretnénk... De ott sem kaptunk.

Se webcam, se szandál. Viszon vett cuki macsekos fülbevalót.

Tizenegyedike után csináltat nyelvpirszinget. Izgi lesz... Nekem meg át kéne lövetnem a jobb fülem is. Majd. Egyszer.

A busz imét tartalmas beszélgetéseknek adott helyet.

Elfelejtettem amit vennem kellett volna. Azt nem hogy mit, csak megvenni. Nah szép. Holnap úgyis megyek a városba... Kis ivászat lesz, meg szerepjáték, vagy mi... Jah és már 17 napja együtt vagyunk, ami így tudatában pár dolognak tényleg nagy szó. Szóval ennyi. Érzékeny búcsút veszek mindenkitől. Pás! Sziasztok!

Hát igen...

Igen, az utóbbi hetek igen csak pörögtek. Kicsit szétestem. Nem értem önmagam. Csináltam pár hülyeséget... De ez már kevésbé "poén", mint azelőtt, az a jónéhány hülyülés a haverokkal. Ez az én formám... Örülök hogy mégis minden elsimult és hogy kaptam egy újabb esélyt. Nem akarom elrontani... 

Ezen kívül a suli is javulást mutat. Ez is sokat jelent. Főleg félév után, váá, ami szar volt. Magamhoz képest is. És javulok, javulgatok inkább, de az is valami.

Vissza az elejére... Így most túl vagyunk az első hullámvölgyön. És még tart, ez sokat jelent nekem. Nem kéne elcsesznem... Nagyon nem. Többet jelent Ő nekem, akárkinél, sőt mindenkinél és mindennél. Szeretném ha ez így is maradna.

Holnap ballagás már reggel díszítünk... Mintha ma nem azt csináltuk volna, na mindegy. Osztályfőnök szervezőkészségének hiányáról pedig órákat lehetne beszélni. Már a ballagás kapcsán is. De az osztálykirádulást is későn kezdte és ötlete sem volt... Szóval erről ennyit. Nem tudja épp mi történik a suliben így mi sem... Bár van pár DÖK-tag az osztályban, ami segít ezen. Előző ofőm sokkal jobban szerettem. Nagyobb arc volt és jobb szervező. És most "babázik".
A mai nap nagyon off voltam. De suli után tényleg jólesett a haverokkal lógni.
Holnap ballagás. Pár haver itthagy, jövőre pedig - ha minden jól megy - én, illetve mi, is ballagunk és akkor mások díszítenek nekünk. Szerintem mára ennyi. Búcsúzom mindenkitől aki olvassa, olvasta blogom. Sziasztok.