Ez a nyár.... Végre nem egyedül töltöm programok nélkül a nyarat, hanem valakivel, akit szertek. Unalom, otthoni robot és családi nyaralás helyett fesztivál, közös programok, Szigliget, Ederics, és persze munka... végre(!).
Holnap lesz végre próba, ami már érett egy ideje... Igaz, úgy néz ki, hogy csak 3man leszünk, de legalább lesz. Jah és megkapom kölcsön a basszert egy hétre. Régi vágyam basszeron játszani és erre most lehetőségem lesz.
Mindenki álarcot visel... Aki nem, az sebezhető. Mindenkinek kell egy maszk, hogy ne lássák, hogy gondjaid vannak. Ezt mindenki másképp éli át. Van, aki vadállatként viselkedik, leplezve gondjait, van, aki a gondjait magába folytja, nehogy meglássák, megtudják, majd ha senki sem látja... Csak azok előtt vesszük le maszkunk, akiket szeretünk, akikben bízunk.
Nekem szükségem van néha arra, hogy a felgyülemlett érzéseimet almondjam valakinek... Szüleimmel meg lehet beszélni egy-két dolgot, de van, amit sajna nem és ezekről inkább hallgatok előttük. Nekem mindennél jobban szükségem van valakire, aki lélekben is mellettem áll... aki megért, elfogad és akivel beszélhetek mindenről, tabuk nélkül. Ez vagy te, aki mellett önmagam vagyok, aki önbizalmat ad és nem mellesleg értelmet is az életemnek...
